2022 utolsó negyedéve izgalmakkal teli fordulatokat hozott a paralimpikon, Kiss Péter Pál számára. Voltak nehézségek, fájdalmak, de egy külföldi utazást és egy rangos elismerést is hozott az év vége. A sportoló első kézből számolt be az elmúlt időszakról a Work Force-nak.
Október, az alapozás időszaka
Szeptemberben volt egy nagyobb leállásunk a szezon után, ezért októberben kezdtük el újra a rendszeres edzéseket. Még elég jó idő volt ahhoz, hogy kimenjünk a nyílt vízre, ezért októberben szinte végig Dunavarsányban edzettünk, ami legfőképp evezésből állt, de már elkezdtünk kondizni is valamelyest. Egy napom úgy nézett ki, hogyha nem az iskolába mentem reggel, akkor István (Pruzsina István, Péter edzője – szerk.) jött értem a kisbusszal, hogy levigyen Dunavarsányba az Olimpiai Edzőtáborba, ahol délelőtt 9-10 körül megkezdtük az edzést. Azért mentünk ilyenkor vízre, hogy kicsit jobb legyen az idő, de mivel ekkor sem volt már olyan meleg, nem edzettünk olyan intenzíven, nehogy „leégjen” a tüdőnk. Inkább hosszúkat mentünk egyenletes iramban, hogy megmaradjon vagy akár fejlődjön is az evezési technikánk. Az edzéssel nagyjából délre végeztünk, majd gyors öltözés után indultunk is fel Pestre, hogy még beérjek az iskolába a maradék órákra. Az a cél, hogy minél kevesebbet hiányozzak onnan.
Amikor nem Varsányban eveztünk, akkor Pesten a Honvéd vízitelepen kondiztunk az iskola után. Körülbelül 3 óra magasságában kezdődtek ezek az edzések és olyan 5-ig nyomtuk. Ebben a hónapban szerencsére kicsit több időm volt szabadidős programokra is: több barátomnak születésnapja volt, amiket közösen ünnepeltünk meg. Október 9-én volt a Spar Maraton, amin együtt indultam az edzőtársammal és egy úgynevezett handbike-al teljesítettem a távot, egész jó idő alatt. A hónap végén még a Black Adam DC szuperhős film is kijött, amit a bátyámmal néztem meg, utána pedig elmentünk egy palacsintázóba, amit ő nézett ki és ahol hihetetlenül finom palacsintákat lehetett kóstolni. Ez a közös nap azért volt nagyon fontos számomra, mert Mohács mellől jött fel Budapestre, ritkán tudunk találkozni, ezért nagyon örültem, hogy együtt tudunk tölteni egy kis időt. Összességében éreztem magamon, hogy sok volt a három hét pihenés szeptemberben, így az októberi hónapot vehettük egy alapozó hónapnak.
Párizsi utazás és novemberi szalagavató
Megbeszéltük az edzőmmel, hogy nagyon keményen fogunk edzeni novemberben annak érdekében, hogy a lehető legjobb formában mehessek el a mandulaműtétemre, amit egy hónap kényszerpihenő követett. Az edzéseket november végén egy szintfelmérő kondival zártuk le, ahol kiderült, hogy sikerült alaposan felkészülni és jó erőnlétbe kerülni, aminek persze örültem, de kicsit sajnáltam is, hogy a műtét után kezdhetek mindent elölről. A szabadidőmben részt vettem november 12-én egy második kerületi iskola esélysportnapján, ahol sok parasportágat ki lehetett próbálni. Emellett november végén részt vehettem egy nemzetközi találkozón Párizsban, amit a Toyota támogatott. Itt megismerhettük egymást a sportolókkal, és a Párizsi Olimpiával és Paralimpiával kapcsolatban is kaptunk információkat. Nagyon érdekes rendezvény volt, jó volt látni, hogy egy multinacionális világcég ilyen komolyan gondolja a sport, valamint a parasport támogatását.
Nagy élmény volt Párizsban lenni, volt egy kis időnk várost nézni, megnézni az Eiffel-tornyot, az Operát és még sok más nevezetességet. Két napos, gyors program volt, de annál sűrűbb. Hazaérkezés után két nappal pedig már a szalagavatómat ünnepeltem Budapesten. Féltünk az osztálytánc miatt egy kicsit, hogy nem fog úgy sikerülni, ahogy szeretnénk, hiszen sportosztály révén nagyon kevés próbán tudtunk részt venni. Én is tartottam ettől, de a főpróba végére annyira összeállt a műsor, hogy rájöttünk, nincs miért aggódni. Ott voltak a szüleim is, akik ritkán tudnak feljönni hozzám Pestre, úgyhogy mindig külön öröm, ha itt tudnak lenni velem. Másnap meghívott a Honvéd, hogy menjek el a Kaposvár elleni kosárlabda meccsükre. Régebben én is játszottam kerekesszékes kosárlabdát, szerettem a labdajátékot, de nézőként még nem igazán jutottam el meccsekre. Nagyon élveztem a mérkőzést, az egyik edzőtársammal mentem, akivel együtt szurkoltunk.
Decemberi lábadozás és meghitt ünnepek
A decemberi hónap a pihenésről, a mandulaműtét utáni lábadozásról szólt. Az első hét iszonyat kemény volt a beavatkozás után, ami meglepő volt, hiszen én arra számítottam, hogy noha az első három nap nagyon nehéz lesz, utána majd javulni kezd az állapotom. Ehhez képest szinte semmit nem tudtam enni, csupán pár falatot, azt is levesből. Nem nagyon éreztem, hogy éhes lennék, gondolom a fájdalom miatt, ami elnyomta ezt az érzést. Esténként mindig belázasodtam és remegtem a fájdalomtól, emiatt aludni sem nagyon tudtam. Miután letelt az egy hét, kiengedtek a korházból, az ezt következő három hetet pedig otthon töltöttem vidéken, Nagyvátyon, a szülői házban. Mivel nem erőltethettem meg magam, viszont Pesten egyedül élek, ez egy jó megoldásnak bizonyult. Anyukám nagyon örült neki, hogy otthon tudtam tölteni ennyi időt velük, azt sem bánta, hogy ápolnia kellett egy kicsit. A második hét végére lett jobb a helyzet, ekkor tudtam elkezdeni újra szilárd ételt enni. A harmadik héten, még karácsony előtt feljöttem Budapestre a csapat karácsonyi vacsorájára. Hál’ istennek ekkorra már elég jól tudtam enni, így részt tudtam venni rajta. Ezután hazamentem a családdal karácsonyozni. Meghívást kaptam Szigetvárra, a karácsonyi fúvós estjükre, ami nagyon régi és fontos hagyománya a térségnek. Ezen az estén egy elismerést is átvehettem a 2021-es Év Sportolója Gála díjátadó okán. Eljött végre a karácsony, ahol az volt a lényeg, hogy együtt lehetett a család. Átjöttek a bátyámék is a családjával, az akkor még épphogy egy éves fiával, szóval egy nagyon meghitt karácsonyunk volt. Nagyon szeretjük kidíszíteni a házat ilyenkor, ez is egy közös programunk, illetve a másik kedvencem, ami sosem maradhat el karácsonykor, az a töltöttkáposzta! Bármilyen mennyiséget meg tudnánk enni szerintem, sosem lehet belőle eleget csinálni. Majd karácsony után feljöttem Budapestre, hogy a barátaimmal együtt megünnepeljük az újévet.
Az Év Fogyatékos Férfi Sportolója
Az újévet az első héten még egy kis aktív pihenéssel töltöttem, mert az iskola még nem kezdődött el. Így eljártam egy konditerembe, hogy óvatosan, de kezdjek visszatérni az edzésekhez. Az edzőtársammal eljártunk közösen a konditerembe, ahogy szoktuk máskor is alkalomadtán. Nagyon nem ment, éreztem, hogy sok volt ez a durván egy hónap kihagyás. Időben is körülbelül a felét bírtam, mint amennyit edzeni szoktunk, és a súlyokból is visszább kellett venni. Számítottam rá, hogy ez lesz, de azért rossz érzés volt, hogy az egy hónappal ezelőtti jó formához képest sehol nem vagyok jelenleg. Az első hét ezzel a visszatéréssel telt el, illetve készültem az iskolára is. Január 9-én tartották meg a 2022-es év sportsikereit megünneplő Év Sportolója Gálát, ahol sikerült bejutnom az első háromba, így meghívást kaptam az eseményre, amit élőben közvetítettek az M4 sporton. A díjátadó végére kiderült, hogy sikerült megnyernem immár harmadjára az Év Fogyatékos Férfi Sportolója címet. Nem hittem volna, hogy harmadjára is sikerül elnyernem egy ilyen rangos elismerést. Külön boldogság volt, hogy itt lehetett velem apukám a gálán és együtt élhettük át ezt a sikert és elismerést.
A gála után hamar visszaálltam a rendes edzésekbe is. Ideje volt, mert ekkorra már 5 hetet kihagytam. Elkezdtem az úszást is végre, amit nagyon vártam, mert a vállsérülésem és az utána történő mellhártyagyulladásom miatt két telet is ki kellett hagynom az úszó edzésekből. Ez meg is látszott, nagyon szörnyen ment. Emlékszem, hogy két évvel ezelőtt az edzőtársammal mindig meccseltünk, most pedig folyamatos úszással kezdtem és két hossz után már pihenem kellett. Igaz, 50-es medence, de akkor is. Hál’ istennek a kondi edzésekben nem volt ekkora visszaesés, két alkalom után fel tudtam venni a tempót. A hónap végére kezdett visszajönni az erőm és az úszásokat is jobbnak éreztem. Dunavarsányban a hónap végén tartottak egy kerettábort a para válogatottnak, ahol úszás, kondi és sok nyújtás volt szakemberek segítségével. Az edzőtábor második napján volt még egy lépcsős terheléses teszt, kajak ergométeren laktát szint mérés segítségével. Sajnos ez nem ment túl jól, hiszen ebben a hónapban kezdtem el edzeni, valamint csak kondiztunk és úsztunk, nem volt időnk ergométerezni is. Legközelebb március elején lesz ilyen mérés, addigra már remélem sokkal jobban fog menni.
Az iskola elég nehéz volt januárban, hiszen több mint egy hónapot hiányoztam és épp félévzárás következett, úgyhogy mindenből dolgozatotokat kellett írnom. Nem volt egyszerű, de sikeresen zártam a félévet. Január 13-án részt vettem az EDUCATIO-n is, ami egy felsőoktatási kiállítás a Hungexpoban. Itt sok fontos információt kaptam az egyetemekről és segített eldönteni, hogy hol folytassam tanulmányaimat.
