Sziasztok!
Kiss Péter Pál vagyok Paralimpiai bajnok kajakos! Idén augusztus 17-21. között rendezték meg Münchenben a Multisport Európa-bajnokságot, amin a kajak-kenu is szerepet kapott! Nagyon vártam már ezt a versenyt, izgalmas volt, hogy egyszere kilenc sportágban versenyezhettek a résztvevők egy helyszínen, szinte egy időben. Olyan volt, mint egy mini-Olimpia. Immáron ötven éve annak, hogy 1972-ben pont ugyanitt szervezték meg a huszadik nyári olimpiai játékokat, ezt a kis pluszt végig lehetett érezni a verseny alatt!
Mi a csapattal 16-án kedden utaztunk ki Münchenbe. Repülővel mentünk, úgyhogy össz-vissz egy 1,5 órás út volt. Nagyon jó a világ másik felére elutazni versenyezni, mint például idén a világbajnokságra Kanadába, de most jó volt idézőjelesen csak a szomszédba kiugrani. Azért is vártam nagyon a versenyt, mert a világbajnokságon megkaptam végre a végleges kategóriámat a sérültségemhez mérten. Sok problémám adódott ebből korábban, hiszen eddig minden verseny előtt megvizsgáltak, ami rengeteg aggodalommal járt. Ilyenkor fennáll annak a veszélye, hogy úgy döntenek, hogy feljebb raknak egy kevésbé sérült kategóriába és nem sikerül megvédeni a címeimet, hiszen igazságtalanul kell versenyeznem. Ez általában mindig rányomta a bélyeget a verseny előtti és alatti hangulatomra, de ez az Európa-bajnokságon végre nem volt jelen, tudtam teljes szívemből élvezni a megmérettetést. Az időjárás elég változékony volt, amíg kint voltunk sok zápor-zivatar zavarta meg a napsütést, sőt volt egy nagyon komoly vihar is szombat délután, ami miatt le kellett fújni a versenyeket is. Kicsit féltem amiatt, hogy a vasárnap reggeli döntőm alatt is ilyen rossz idő lesz, de hál’ istennek csodaszép napsütésben tudtam versenyezni. Maga a pálya is nagyon tetszett, még annak idején az 1972-es Olimpiára lett megépítve. Az egész létesítmény tömör, öntött betonból készült, ami a mai napig úgy áll, mint annak idején, amikor megépítették. Azóta hozzá sem nyúltak valószínűleg. A víz, amin eveztünk is mesterségesen lett létrehozva német precizitással: kristálytiszta volt, így a legaljára le lehetett látni, ami legalább 3-4 méter mélyen volt. Eleinte bevallom, volt egy kis tériszonyom kívülről, de belülről is úgy érezte az ember, mintha az égen lebegne a hajóval, főleg, amikor nagyon erősen sütött a nap. Kellett hozzá pár edzés, hogy meg tudjam ezt szokni. Persze, ha ez nem lenne elég, akkor még a kristálytiszta víznek hála a halakat is lehetett látni, amik úszkáltak benne. Voltak köztük igen nagy példányok is, körülbelül olyan 80 centiméteresek lehettek, szóval itt nagyon hasznos volt az a tanács, hogy „csak ne nézz le”!
A rajtnál van egy úgynevezett papucs, amibe beállnak a versenyzők a hajókkal, hogy egy vonalból, egyszerre tudjanak elindulni a rajtszóra. Ez is kicsit más volt, mint az eddigi versenyeken: volt alulról a hajón egy kemény szivacs, ami teljesen megfogta azt, nem engedte dülöngélni. Verseny előtti napokon mindig van két rajtpróba, hogy ki tudjuk ezt próbálni, így az ilyen apró különbségek miatt ez hasznos is volt, mert így sem éreztem tökéletesnek a versenyen.
A bajnokságon egy év kihagyás után újra részt vett az egyik legnagyobb ellenfelem, aki komoly sérülése miatt nem tudott részt venni a tokiói paralimpián. Mielőtt elkezdtem versenyezni, ő volt 2017-ben és 2018-ban is a világ- és Európa-bajnok, egy szóval a regnáló bajnok. Így nagyon vártam már az következő találkozást! Jó formában sikerült visszatérnie az olasz származású sportolónak, mert második lett az Európa-bajnokságon, megverve a francia ellenfelünket. Remélem ezek alapján, hogy jövőre is majd nagyon jókat fogunk tudni meccselni egymás ellen!
Szeretném még megemlíteni edzőtársamat és egyben legjobb barátomat, akivel rengeteget vagyunk együtt az edzések révén, de ezek után pihenőnapokon is együtt szervezünk programokat. Azzal szoktunk viccelni amikor ez szóba kerül, hogy többet vagyunk együtt, mint mások a feleségükkel. Ezek után nem túl meglepő, hogy iszonyú büszke vagyok rá, hisz nagyon régóta kenuzik, de eddig valahogy sajnos nem jött ki belőle az, amit edzéseken látok benne nap mint nap. Viszont idén az Európa-bajnokságon ő is bajnok lett! Hihetetlen volt együtt örülni egymás sikereinek! Nagyon jó szezon volt az idei, amilyen nehezen indult májusban a világkupával és amennyi fejfájást okozott, annyi örömöt kaptam a végére! Köszönöm mindenkinek, aki velem volt idén is, és szurkolt nekem valamelyik versenyemen!
