Napjainkban rendkívül elterjedt és megszokott az infláció jelenléte a munkaerő piacon. Számos hatás együtteseként úgy tűnik, hogy a „Job-hopping” mint szitokszó egyre elterjedtebb kifejezés. Csak idő kérdése, hogy már ne csak a fiatalabb generáció sajátossága legyen, hanem természetes munkavállalói magatartássá váljon, ahogy az ezzel olykor szükségszerűen együtt járó váltás is.
Nemzetközi viszonylatban már számos cikk született, amely a „tehetségeket” azokkal azonosítja, akik rendszeresen új kihívások után néznek, hisz ezáltal gyorsabb a fejlődésük társaiknál, de itthon több idő szükséges ennek elfogadásához.
Kevesen merik kimondani, hogy a lojalitás valójában nem egyéni személyiségjegy, így előfordulásában a munkáltatónak közel, ha nem ugyanakkora szerepe van, mint a munkavállalónak.
Az is előfordulhat, hogy a lojalitás nem más, mint egy kényelmes dolgozói hozzáállás melyre a mai napig nagyon sokan hajlanak, ha váltás közeli helyzetbe kerülnek. Sokak azért maradnak akár még hónapokig vagy évekig egy cégnél, mert nincs kedvük vállalni a váltással járó kockázatokat, nehézségeket, miközben sokszor ugyanezek az emberek a cég legbomlasztóbb alakjai és lehetséges, hogy sokkal nagyobb sikerélményre tennének szert egy esetleges váltással.
A fent említett sorokkal nem az a cél, hogy aki hosszú időt tölt ugyanazon cégnél, az kevésbé értékes vagy bármilyen szempontból elítélendő lenne, mint aki többet mozog a munkaerő piacon, de azt viszont érdemes mindenképp leszögezni, hogy az ellenkezője sem igaz, sőt semmi probléma nincs azzal, ha az ember új feladatokra vágyik és kipróbálná magát sokféle szerepben / munkakörben. Ugyan az az ember, helyszíntől, életszakaszától és aktuális motivációjától függően, lehet nagyon lojális, vagy éppen dönthet az esetleges gyakoribb váltások mellett, próbáljunk meg elvonatkoztatni tehát a negatív szemlélettől e téren is és inkább koncentráljunk az ezáltal adódó új lehetőségekre!